Alapanyag és feldolgozás


 

Miért is jó a fonott bútor? Természetes és higiénikus, könnyű tisztítani, és a súlyából kifolyólag rendkívül mobil. Megjelenésében fiatalos, vidám, télen is nyarat csempész otthonunkba. Látszólagos törékenysége ellenére hosszú életű és gyönyörűen kitelel a fűtetlen helyiségben is. Félteni csupán a gyakori hőmérsékletingadozástól, illetve a nedvességtől kell, ezért nem is ajánlott nyitott teraszon vagy kertben hagyni hosszú ideig. Ellenben hétvégi házakban, nyaralókban, fedett teraszokon, sőt még a városi lakásokban is csodálatos hangulatot kelt.

A fonott bútorok alapanyagát sokféle növény adja, amelyek különböző vidékeken és éghajlaton teremnek. Ezek lehetnek pálmafélék (rattan, rafia), fák és cserjék (fűzfa, mogyoróvessző, szőlővessző), fűfélék (nád, bambusz), sőt banánrost és egyebek is. A legfontosabb, hogy az illető anyag megfelelően hajlékony legyen, ne hasadjon a megmunkálás, illetve a használat során.


 

Az egyik legközkedveltebb és a legérdekesebb nyersanyag a fonáshoz a rattan. Latin nevén Calamus Rotang, a rattan tulajdonképpen futó pálma, erős kéreg alatti hosszanti száliránnyal fejlődik, ami rugalmassá teszi az anyagot. Gyakorlatilag minden trópusi vidéken megterem, különösen a délkelet ázsiai erdőket kedveli. A tömör, 50-70 m-re is felkúszó növényt a tövénél vágják el, megszabadítják leveleitől, esetenként tüskés hüvelyétől. Három és öt méter közötti darabokra vágják, minőségük szerint osztályozzák, aztán kötegelik. Az erdőből kikerülve mossák, szárítják, kiválogatják, kénnel fehérítik, aztán átmérő szerint osztályozzák. A belső, puha részeket szövéshez, kosárfonáshoz használják, magából a rúdból pedig a bútorok váza készül. Ezeket a vastag elemeket vagy forró vízgőzzel gőzölik, vagy láng felett melegítik, majd sablonok szerint vagy kézzel alakítják a kívánt formára.

A kész bútorokat gyakran meghagyják eredeti színükben, esetenként pedig a kívánt színre pácolják.


  

Ebből az anyagból ma már csaknem bármilyen bútor és kiegészítő elképzelhető: előszoba fogasok és falak, tükörkeretek, kisebb komódok, étkezők és ülőgarnitúrák, de akár konyhabútorok is készülhetnek ebből az anyagból. A kisbútorok, kiegészítők, virágtartók mellett komplett szekrény-polc kombinációkat is összeállíthatunk belőle.

 

A fonott bútorok nem minden esetben készülnek csupán egyfajta anyagból, néha más anyagokkal is kombinálják őket: üveggel, fémmel, fával. Üvegből például a leggyakrabban asztallapot készítenek, fémből asztal-, szék-, és fotelvázat, falemezekből pedig ágyalapot vagy szekrénytestet.

Az egészséges életmód kedvelői vonzódnak a rattan ágyhoz, a "light" stílus kedvelői pedig az állványok, komódok szerelmesei, a nehéz fiókos szekrények helyett fonott kosarakat, tárolókat használnak. A fonott étkező garnitúrák egyaránt jól mutatnak a kertben, a verandán, a nyaralóban vagy akár otthon a lakásban is. Az ülőbútorokat gyakran párnázattal látják el, amelynek kettős szerepe van: nemcsak a kényelmet szolgálja, de esztétikailag is feldobja a bútorokat. A különböző színű alapanyaghoz változatos textilek társíthatók. A jól elhelyezett és finoman megmunkált dekoratív elemek biztosítják a rattan bútorok keretének megfelelő szilárdságát.

 

A csavarozással és pontos formára marással kialakított illesztéseket régen szinte kizárólag háncskötéssel, ma már egyre gyakrabban dekoratív bőrkötéssel takarják el.

Fonott bútorokat nemcsak ott készítenek, ahol ehhez nyersanyag is található, hanem a világ minden részén. Vannak természetesen a fonott bútorkészítés terén nagy hagyományokkal rendelkező országok, mint például Indonézia vagy Malajzia, ahol a minőségi és egyedi darabokhoz általában a bútor-gyártók semmi más anyagot nem használnak, csak rattant. Ezeknek a bútoroknak a nagy előnye, hogy környezetkímélők, hiszen a levágott rattan a gyökérről megújulva 10-12 év múlva újra aratható.
 

A rattan bútorok gondozása

Annak ellenére, hogy ezek a bútorok erősek és tartósak, használat során koszolódnak, így időközönként tisztítani kell őket, sérülés esetén pedig elkerülhetetlen a javításuk. A rattan bútorok minőségét, esztétikai kinézetét nem nehéz megóvni, a sérüléseknek is viszonylag jól ellenállnak. A leghatékonyabb módszer a tisztántartásukra, ha a friss szennyeződéseket azonnal eltávolítjuk: portalanítsuk a felületet, majd mosószer és kefe segítségével alaposan súroljuk meg. Ezt követően tiszta vízzel öblítsük le, majd hagyjuk száradni. A szálak közötti, illetve a nehezebben elérhető részeknél a szennyeződés eltávolítására használhatunk fogkefét.