Különleges lakások a Duna-parton

Global-Report
Különleges lakások a Duna-parton


A Millenniumi Városközpont telke – a pesti Duna-part Petőfi híd és a Lágymányosi híd közti része – Budapest utolsó még üresen álló parti telke, így nagy lehetőségeket rejt építészeti szempontból. Ebből következik, hogy a telekcsoport legészakibb részén átadott Duna-Pest Rezidenciák sikere nagy biztonsággal megjósolható.




Egyedülálló helyszín - kiegyensúlyozott stílus


A helyszínt a Dunára és a budai hegyekre nyíló panoráma, a belváros közelsége és a jó közlekedési kapcsolatok teszik egyedülállóvá. Hiszen ha a kilátás szempontjából nézzük, akkor talán a két háború között épült Szent István Park házai vagy a hetvenes évektől újjáépülő Duna korzó szállodasora rendelkezik hasonló adottságokkal. Az új fejlesztésben résztvevő építészek, köztük Csomay Zsófia – a DunaPest-Rezidenciák vezető építésze –, a régi városrész folytatásaként, olyan épületegység megfogalmazására törekedtek, ami szervesen illeszkedik a Duna-part már meglévő látképéhez. Hiszen tudható: a kilencvenes évek második felében a Világ Kulturális Örökségévé váló budapesti Duna-parton ezek az épületek lesznek az utolsó teljes budai panorámával bíró építészeti alkotások. 

  

 
 

A közeljövőben megvalósuló városközpont igen markánsan hat a városi térre, válaszolta kérdésünkre Csomay Zsófia. Az épülettömegek vállaltan szikár, átgondolt, visszafogott plasztikája, a házak illeszkedő magassági szintezettsége, majdan egységes képet fog alkotni. Csomay a Duna-Pest Rezidenciákat kifejezetten úgy tervezte, hogy a dél-budapesti városrész olyan elemévé váljon, ami képes tökéletesen illeszkedni a Margit-sziget északi csúcsától a Petőfi híd vonaláig futó, egységes építészeti látványba. A tervezés során nem lehetett eltekinteni a telek sarkán álló, már meglévő épületektől sem, mint amilyen a kilencvenes évek végi Duna-ház és a Céhek Háza.

 

 

Az építészt befolyásolta a lakóépület funkciója is, hiszen az a városi polgár életének színtere lesz, ezért sok különböző korú, elvárású, eltérő ízlésű ember számára kíván lakhelyet biztosítani, stílusában hiba lenne hamar elavuló építészeti divatirányzatok felé orientálni a tervet. Egy esetlegesen „unalmasabb” képet mutató ház terve is vállalható, ha az igazodik a Duna-parti házsor látványához, illetve a majdani lakókban felmerülő személyes elvárásokhoz. A tervezés során az alkotók többször is hangsúlyozták, hogy a Duna-part olyan hallatlanul nagy építészeti értéke ennek a városnak, hogy kötelességüknek érezték megőrizni az eredeti hangulatát, forma-, szín-, tömegvilágát, kiegyensúlyozott stílusát.



Rezidenciák - minőséggel


  

A Duna-Pest Rezidenciák egy különleges lakásépítési koncepció reprezentánsaként valósult meg, melyet eredendően az amerikai metropoliszok polgárainak igényei hívtak életre. A szállodaszerű, belső közösségi terekkel rendelkező Rezidenciák két épületegységét híd köti össze, hogy mindkét szárnyból egyaránt elérhetővé váljanak a wellness, a szórakoztató és egyéb, a kikapcsolódást biztosító szolgáltatások. Az éttermek és a kereskedelmi egységek különböző szolgáltatásai mellett 24 órás portaszolgálat, orvosi rendelő, szobaszerviz, vendéglakás, takarítószolgálat, kétszintes mélygarázs, digitalizált energiaszolgáltatás és légkondicionálás, valamint az épületbe bevezetett termálvíz növeli a ház exkluzivitását.

 

Az épületek tetején, harminc méteres magasságban kialakított zöld terasz az úgynevezett „penthouse” lakások részét képezi. A penthouse eredetileg tetőszinti lakást jelent, de távolról sem padlástéri lakást. Inkább nagyméretű, nagyon jó kilátású ingatlant. A lakásokat egyébiránt úgy tervezték, hogy a végső beosztás és kialakítás a lakók igényei szerint módosítható legyen. A lakók tehát olyan felületet alakíthatnak ki, amilyet szeretnének, és ami az adott műszaki körülmények között lehetséges.
 

A tervezők véleménye szerint az igazi feladatot nem az jelentette, hogy az épületben luxus apartmanok kialakításáról van szó, hanem maga a tény: a lakóház funkció egy szinte középületszintű szolgáltatási színvonallal egészül ki. A külső homlokzaton a háromszáztíz lakást magába foglaló lakószinteket elegáns textúrájú, világos tónusú homokkő burkolja, ami hozzájárul egyfajta otthonosság érzéshez az épület látványában. A négyzetes raszterbe rendezett burkolólapok illesztési rései, pedig finom utalással tükrözik a két háború közti „újlipótvárosi” modernizmus hangulatát. 

 

A dunai frontnak mintegy ellenpontjaként, a városi homlokzat erkélykiosztásai, szürkés vastartó-traverzei egy dinamikusabb, nyitottabb látványt eredményeznek. Több a részlet, több szerkezeti csomópont, több felületi minőség került egymásra ennek érdekében. Így végeredményben egy szélsőségektől mentes, visszafogott, de magas minőségben végiggondolt egységes épületet vehetnek birtokukba a lakók.


 

Cikk forrása