Vario Flex

Az optimális éjszakai pihenés alapját a matracok és az ágyrácsok megfelelő kombinációja képezi. Ez azt feltételezi, hogy a gerincoszlop formája, a nyak- és vállterület, a derék és a medence rész legyen kellően megtámasztva. A gerincoszlop elsődlegesen vízszintes helyzetben tudja kipihenni a rossz testtartás, az egyoldalú megterhelés, vagy az órákon át tartó ülés okozta napi igénybevételt. Egy túl kemény ágy nem engedi a gerincoszlopot a különböző fekvési helyzetekben meghajolni, a nyomás a vállaknál és a csípőnél jön létre. A túl puha ágyakban viszont a gerincoszlop besüpped, az izomzat egyoldalúan feszült lesz, a porckorongok nem tudnak optimálisan regenerálódni.

Annak ellenére, hogy az ágyak esztétikai kinézete, mérete változó, minden ágy három alapvető komponensből áll: ágykeret, ágyrács és matrac. A matracok fajtáiról egy korábbi cikkünkben részletesen szóltunk, így most az ágy két másik kiegészítőjével foglalkozunk.

 
Vario-Mot

Az ágyrács fontos szerepet tölt be, de célszerű a matraccal együtt kiválasztani, hiszen a fekvőfelület megfelelő komfortját együttesen biztosítják. A jó ágyrács pontosan ott hajlik meg az alvó test alatt, ahol azt a test súlya diktálja, és minden egyéb helyen „megtámasztja” azt. Kemény alapon még a legjobb, ún. ortopédiai matrac sem tud „dolgozni”. A rossz matrac egyébként nem csak az ember álmát teszi tönkre, de rongálja a gerincoszlopot is. A matracnak nem szabad se túlságosan puhának, se túlságosan keménynek lennie. Nem kevésbé fontos a matrac mérete sem: ne legyen 90 cm-nél keskenyebb (egy személynek), és legyen méretüknél 30 cm-rel hosszabb, huzata pedig mindenképpen legyen cserélhető.

Mivel az emberek különbözőek, másfajta a termetük és méretük, egységes, az összes igényt kielégítő ágyrács egyszerűen nem létezik. A gyártók azonban komplex alvási rendszereket dolgoztak ki, ami megkönnyíti a megfelelő ágy kiválasztását. A legelterjedtebb, legáltalánosabb ágyrácsok közé a farugós és a léces tartószerkezetek tartoznak.

A farugózat Hugo Degen találmánya, aki az 50-es években fejlesztette ki ezt a mai napig alapelvként működő rendszert. Lényege abban áll, hogy a műanyag vagy kaucsuk tartóba beépített farugók (rugós lécek), amelyek enyhe görbülettel készülnek, keresztirányban elhelyezve tartják a matracot. Ilyen szerkezet esetében az alátámasztás rugalmassága ideális, felveszi a fekvő ember testmozgását, sőt oldalirányú elmozdulást is lehetővé tesz. A szerkezet egyik előnye, hogy a középrészen elhelyezett rugós lécek számának növelésével a terhelés is növelhető. Ezen kívül különböző funkciók betöltésére is képes (fej-lábvég emelés, felsőtest enyhe megemelése, láb-felemelési pozíció, felsőrész enyhe döntése, fél ülő helyzet, valódi ülő helyzet), ami különösen betegek esetében jelent előnyt.

A léces tartószerkezet csaknem teljesen összefonódott a kizárólag természetes anyagokból készülő ún. bioágyakkal. Az egysoros léces tartószerkezet előnye, hogy sokkal nagyobb ágyszélesség alakítható ki belőle, mint a rugós lécekből, hiszen utóbbiak csak bizonyos határok között mozoghatnak. Tisztán természetes anyagokból készül, és önmagában vagy beépítve is használható. A dupla léc-soros tartószerkezet egészen lágy alátámasztást ad a matracnak, optimális nyomáseloszlást biztosít minden fekvéshelyzetben. Alapját sok-sok, egymással párhuzamos lamella képezi, amelyek között több rugós alátámasztás helyezkedik el. Flexibilitása miatt egy vékony matraccal is használható.

Bármilyen ágyat is választunk, az alapanyag megválasztása nagyon fontos, hiszen a természetes anyagok az alvó embert természetes közeggel veszik körül, így járulva hozzá a pihentető alváshoz.