Barátságos meleg szobában - Körséta a fűtés világában

Global-Report
Barátságos meleg szobában - Körséta a fűtés világában


Kevés dolog természetesebb, mint a lakásunkat kitöltő meleg. Az úgynevezett szobahőmérséklet. Ritkán kényszerülünk átgondolni, hogy megléte (létrejötte, megteremtése) mennyire nem természetes. Még a kivételes éghajlati körülmények között élő természeti népek is rákényszerülnek olykor a “pótlására”. Sőt!



Sokak szerint emberré is a komfort-érzetet növelő, magunk csinálta többlethő megjelenése tett bennünket. Nevezzük ezt ma már “fűtésnek”.

Nézzük, hogyan is állunk vele?

 

Nekünk mennyi a jó? Az a bizonyos, előbb említett “komfort-érzet” úgy a történelem során, mint földrajzi elhelyezkedés szerint igencsak változó. Nem is beszélve egyéni adottságainkról. Ma Magyarországon az elfogadott átlagos hőmérsékletek a lakás helyiségeiben a következők: lakószoba 22 °C, gyermekszoba 22-24 °C, hálószoba 18 °C, fürdőszoba 25 °C, előszoba és közlekedők 18 °C, kamra, raktár, tároló stb. fűtetlen.

Ezek az értékek például a skandináv országokban 2-3 fokkal is alacsonyabbak. De nálunk is alacsonyabbak voltak az előző időkben. És nem csak kényszerű takarékoskodásból. Meleg-igényünk egyértelműen növekedett.

Mivel fűtünk? Az ősember eleinte még egyértelműen “energiatudatosan” fűtött. Vagyis a nyári nap energiájával. Nem csak félelmei ellen húzódott barlangokba, egyben kihasználta azt is, hogy e védett földalatti helyiségek hőmérséklete automatikusan stabilizálódik a hely évi átlagos középhőmérséklete közelében.

Az ezt követő korok fűtőanyagát hosszú időn át a növényzet biztosította, azon belül is főleg a fa. Szerepe még ma is jelentős. Bár korábban is ismerték a szenet, sőt az olajat, s a földgázt is, a szén korszaka az ipari forradalom kényszeréből következett be. A városi háztartásokba onnan került át, s a huszadik század közepéig általános fűtőanyagunk maradt. Ezalatt a falusi házakat még a helyben termő, könnyen elérhető fa fűtötte tovább.

A legújabb kor a szénhidrogéneké. Az olaj és gázfűtés egyre olcsóbban, jobb hatásfokkal és komfortosabban állt rendelkezésre. A jövő megoldásait régen kutatják, de csak az első olajválság hatására kerültek igazán előtérbe. Közülük elsősorban az úgynevezett megújuló energiaforrásokra számítunk. Ezek a nap-, a szélenergia, a vízi, a geotermikus energia és a biomassza energiája. Az utóbbi vissza adta a fa jelentőségét is mint megújuló energiaforrásét, és oda tartozik többek között a biogáz hasznosítása is.

Nem beszéltünk az atomenergiáról, hisz annak közvetlen otthoni felhasználása ma még a mesék birodalmába tartozik. Az elektromos energiát és a távhőszolgáltatást sem említettük, elsősorban azért, mert tulajdonképpen csak közvetítők, az eddig felsorolt források energiájának házhozszállítását oldjuk meg a segítségükkel.

 

Hogyan válasszunk? A fentebb felsorolt forrásokhoz általában valamilyen formában hozzáférhetünk. Alapvető különbség azonban köztük, hogy közszolgáltatásként csupán a gáz- és a villamos- (és persze a távhő) szolgáltatáshoz juthatunk hozzá. Már amennyiben ezeket a közműveket lakóhelyünkön kiépítették, és az energiaszolgáltató nyilatkozott arról, hogy a nekünk szükséges energiát biztosítani tudja. A fát, a szenet, olajat magunknak kell beszereznünk és tárolnunk.Az alternatív energiákat korlátozás nélkül használhatjuk, feltéve, hogy van mit. Napenergiát például napos, déli fekvésű helyen.

Döntésünket négy tényező fogja motiválni: mi áll a rendelkezésünkre közszolgáltatásként, illetve energiaforrásként; mennyi pénzt szánunk a beruházásra és az üzemeltetés biztosítására mennyi áll a rendelkezésünkre; milyenek a komfort-igényeink.

Ha vezetéken jön… Ha közszolgáltatót veszünk igénybe, a mai hazai árviszonyok mellett a gáz a legolcsóbb. Fűtőkészülékek közül is a gázzal üzemelőknek a legnagyobb a választéka. Azonban a gázárakat mesterségesen, szociális megfontolásokból tartják alacsonyan. EU-csatlakozásunk után a várható piaci árak ezt az árelőnyt könnyen elsöpörhetik.

A távhőszolgáltatás a városi élet, elsősorban a lakótelepek neuralgikus pontja. Az ár már piaci, a rendszer viszont még korszerűtlen, energiapazarló. Ezért nagyon drága. Ám ha korszerűsítenék, a többi fűtési móddal szembeni árkülönbség jelentősen csökkenhetne. További előnye, hogy a beruházási igénye általában nem magas. Az elektromos energia, kiemelten az éjszakai-, csúcsidőn kívüli energia is várhatóan versenyképes lesz a gáz piaci árának beköszöntével.

Jelenleg a elektromos-hőtárolós rendszerek választéka szegényes. Magas beruházási költséggel, de gazdaságosan üzemeltethetők például a hőszivattyús rendszerek.

 

Ha magunk biztosítjuk… A gázról vezetékes szolgáltató híján sem kell lemondanunk. Ha telekadottságaink lehetővé teszik, kialakíthatunk PB-gáztárolót. Ennek tervezését és kiépítését a szolgáltató biztosítja, hosszútávú elkötelezettségért cserébe. Az üzemeltetés költsége viszont magasabb a vezetékes rendszerénél. Az olaj hihetetlenül drága, a szenet pedig már környezetvédelmi okokból se használjuk.

A fa viszont reneszánszát éli. Elsősorban – mint feldolgozott hulladék – fabrikett formájában. Beruházási költsége ugyan magas, de teljesen automatizálható, van mindenevő formája is. Másutt már támogatják, térhódítása nálunk is várható. A fát kiegészítő fűtésként hasznosító kandallók bensőséges hangulatukkal, látványukkal, illatukkal mind több otthonban jelennek meg.

A ma elérhető napkollektoros rendszerek is igazán csak kiegészítő fűtésre alkalmasak. Magas beruházási költséggel jelentős ingyen-energiához juttatnak bennünket. Ha létrehozásukhoz megfelelő támogatást kapunk, költségeink akár tíz éven belül is megtérülhetnek.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a fűtés kérdésének eldöntése paradoxonhoz vezet. Mennél olcsóbb a fűtés a továbbiakban, annál drágább megépíteni. Míg az olcsó rendszerek később sokba kerülnek.


Miből jön a meleg? A szakirodalom két alapvető hőleadási módot különböztet meg. Konvekciónak nevezzük a levegő melegítését, minket pedig a levegő melegít majd. (Pontosabban a melegebb levegőbe kevesebb hőt adunk le.) Sugárzás esetén pedig a meleg felületről közvetlenül ér bennünket a meleg. Általában mindkét mód működik, az elnevezések a dominánshoz igazodnak.

A döntő minden esetben az, hogy a tulajdonképpeni hőforrástól hogyan és mennyire jut el a meleg a lakás különböző pontjaira. A sokat emlegetett komfortérzetünk is ettől függ elsősorban.

Az elosztó rendszer nélküli megoldások építése a legolcsóbb. Közülük a hagyományos kályhafűtés több szempontból sem felel meg mai elvárásainkban. Állandóan táplálni kell. Melege rossz irányból érkezik: a kéményes, középfalból, míg a hideg az ablak felől támad. A hőfokeloszlás kedvezőtlen lesz: a közelében túl meleg lesz, míg a távolabbi helyek egyre hidegebbek. A parapetkonvektorok némileg szerencsésebbek. Átkerültek a “jó oldalra”, környezetükben a hőfokeloszlás egyenletesebb lesz. Viszont nem minden helyiséget tudunk konvektorral fűteni. Ráadásul szinte lehetetlen esztétikailag igényesebben kialakítani. Ha ezek kiegészítéseként nem kényszerülünk helyi hősugárzók alkalmazására, kerüljük is el azokat.

Az elosztórendszerek között ma a radiátoros melegvízfűtés a legáltalánosabb. Ezt mindenféle kazán és a távhő hőcserélője is táplálhatja. Ami hozzá szükséges, széles választékban beszerezhető, szakembert találni sem gond. Az újabban rejtetten szerelt réz, műanyag csövek lehetővé teszik a fűtőtestek optimális elhelyezését lehetőleg az ablakok alá. A termosztatikus radiátorszelepek tetszőleges helyi hőfok megválasztását is lehetővé teszik. A mind használatosabb lapradiátorok szerencsésen ötvözik a konvekciós és a sugárzó hőleadás előnyeit. A felhasznált anyagok megválasztásával széles árskálán pénztárcánkhoz igazíthatjuk a kiépítés költségét. Egyetlen hátránya hogy a radiátorok látványosan jelen vannak a lakásbelsőben, s igencsak útban lehetnek.

Ezt küszöbölik ki a különböző felületfűtések és légfűtések. A padlófűtés melegvízcsövekkel és elektromos fűtőszálakkal egyaránt megvalósítható. Az előbbi az általános. Ott alkalmazható, ahol a padlóburkolat rossz hőszigetelő, lapburkolat vagy alátét nélküli szőnyegpadló, és a hőigény kielégítése nem igényel 28-30 °C foknál nagyobb padlóhőmérsékletet. Azon járni ugyanis már – mai tudásunk szerint – egészségtelen lenne. Igazában hidegpadlós helyiségekben, konyhákban, fürdőszobákban van létjogosultsága. Költségvonzata általában nem haladja meg a radiátoros megoldásét. Üzemeltetése némileg olcsóbb is, mivel a sugárzó hő miatt alacsonyabb levegőhőmérsékletben is jól érezzük magunkat.

A falfűtés – elektromos vagy melegvizes – igen jó komfortérzetet biztosít. Legalább olyan gazdaságos, mint a padlófűtés, s élettanilag még kedvezőbb is. Hátránya, hogy alkalmazása esetén a bútorozásnál gondolnunk kell arra, hogy minél kisebb falfelületet takarjunk el. Szöget verni, tiplit fúrni sem tanácsos fűtött falba hőtérkép tanulmányozása előtt. Az úgynevezett tömegfűtés, mely az épület szerkezeteinek melegítésével operálva ezeket a hiányosságokat is kiküszöböli, hazánkban még alig ismert.

A légfűtés sem igazán terjedt el nálunk, elsősorban nagyobb terek, közintézmények fűtésére alkalmazták. Lényege, hogy a kazán hevítette levegőt légcsatornákon keresztül vezetik a fűtendő helyiségekbe. A szobákat megjárt levegő gazdaságosságból visszakerül a kazántérbe. Előnye, hogy rejtetten vezethető, s a kazán frisslevegő pótlása révén a lakás folyamatos szellőzését is biztosítja. A napenergia hasznosítással és a hűtéssel (központi klímaberendezések) jól kombinálható. Kiépítési költsége alacsony, s alig van hibalehetősége. Hátránya lehet az arra érzékenyek számára az állandó légmozgás, és az, hogy a légcsatornák vezetik a zajt a helyiségek között. Tehát igen gondos tervezést igényel.


 

Cikk forrása