Ajtóparadicsom

Global-Report
Ajtóparadicsom


A Designboom kihirdette A Door to Paradise (Mennyország ajtaja) elnevezésű pályázatának nyertesét. A Peter Gabrielt, Philippe Starckot és Oliviero Toscanit magába foglaló zsűri a funkcionalitás és az esztétikum követelményei közt vergődve választotta ki a legfrappánsabb megoldásokat.




 

Buborék, fikció


Az ajtó annyira alapkelléke minden emberi konstrukciónak – az űrhajótól a mikrohullámú sütőn át a kutyaházig – hogy tulajdonképpen észre sem vesszük, amint az ajtók diktálják a viszonyulást. Az ajtó helyrerak. Az ajtó tudatosítja a belépést, és meghatározza a bejutás minőségét. Van ajtó, melyen belépve király lesz az ember, van, ahová a király is csak sündörögve tud bejutni.


Mégis
úgy tűnik, az ajtók tervezését jórészt ráhagyjuk a bútoripar névtelen rabszolgáira, akiknek fő feladata kiszolgálni az óriás gyalugépek igényeit. Pedig mi mindent lehet kihozni az ajtóból! Mi mindent lehet kihozni az ajtóból? A Designboom pályázata pont ezt kérdezte a világ kreatívjaitól, és felhívása nem is maradt visszhangtalan. 90 országból – Magyarországról is – érkeztek pályaművek, és mind a praktikum, mind az esztétikum terén születtek olyan ötletek, amiket szégyen, hogy eddig senki nem talált ki.

 

Az illusztris tagokból verbuvált zsűrinek a több mint 3600 beküldött pályamű közül kellett kiválogatnia azt a párat, mely a legsikeresebben oldja meg a pályázati kiírásban feladott célokat, tehát felhasználja a legfrissebb formai és technológiai újításokat, jól használható, kivitelezhető, stb…

A beérkezett műveket hét kategóriába osztották, fő tulajdonságaik alapján. A „technikai-fantasztikus” kategória talán a legnépesebb, ide sorolódtak a különböző multimédiás, high-tech ajtó-fikciók, például az, amelyiknek este üzenetet lehet küldeni, amit reggel mintegy emlékeztetőként nagy betűkkel kiír a beépített sms-falra. Ebben a kategóriában kerül említésre a magyar Ferenczi Bálint iDoorja is, mely egyfajta multimédia-kombo, melyen lehet zenét hallgatni, netezni, de az ajtónyitás is klikkeléssel történik.

  

A kategória leglátványosabb darabja talán az úgynevezett „Buborékajtó család”, mely különbözö mozgásban lévő anyagokat kényszerít két üveglap közé, a család egyik tagja tényleg buborékokat fúj önmagába, de van olyan, amelyikbe konfetti vagy száraz falevelek kavarogtathatóak szélgép segítségével, illetve - evidens ötlet, fura, hogy még nem találták ki – lávaajtó, melyet alulról lámpák fűtenek, míg benne a jól ismert viaszgömbök hemperegnek és osztódnak. 

Külön kategóriát kaptak az „új anyagok” úttörői. Itt találjuk azt a német pályázatot, mely betonból tervez ajtókat. Könnyű, textillel strukturált betonról van szó, melyből ajtón kívül más komor esztétikájú bútort is lehet készíteni, amennyiben fogva tart minket a nyers textúra bája.

 

Szintén nem mindennapi szépérzék kell ahhoz, hogy valaki tényleg beépítse az „Antopia” kódnevű ajtót, ami ötletnek és látványnak mindenesetre - legalábbis távolról - lenyűgöző. Két üveglap közé tápanyag-dús, kékes zselét töltünk, majd az erre a célra vágott kis ajtón beengedünk pár hangyát. Aztán pedig izgulunk, hogy eszik a hangyák a dekoratív kéket, és milyen térképet alakítanak ki nekünk a kis hangyaművészek.

  

 

Kinyitni, FBI!


Az „ajtó és fény” kategóriában főképp világító ajtókat találunk változóan ízléses kivitelezésben. Egy kínai terv világító kulcslyukakat vizionál, egy orosz pályamű az ajtóra vetíti „az alagút végén a fényt”. A világító ajtók legbrutálisabb megközelítését az az ausztrál tervező nyújtotta, aki félbevágott lámpabúrát erősített az ajtóra.

 A legpraktikusabb kategória, az „ajtó, mint szekrény”, a kínai kreativitás itt is bizonyít, és a sok ajtóba épített gardrób, illetve plussz tárhellyel ellátott ajtó mellett a legelszálltabb ötletet az ébredező Kínából küldték. A „Könyvajtó” becsapós jelenség lehet, hisz, ha a fogantyút úgy forgatják, az ajtó lapja könyvszerűen szétnyílik, és egy egész kis világ tárul fel, amit mondjuk fotóalbumként lehet használni.

  

A dekorativitás és a praktikum üditő egységét kínálja az a brazil ötlet, mely négy üvegfalú tárolóra osztja az ajtót, melyeket egyesével lehet lehajtani, így a használó eldöntheti, hogy praktikusan újságokat, papírokat, vagy dekoratív módon rózsaszirmokat, kavicsokat, ilyesmit helyez az üveg mögé.

  

Ötletből tehát nincs hiány, lehet nézegetni a Designboom.com-on, de azt, hogy a sok elképzelésből mi szűrődik át a mindennap használt tárgyak világába, azt mégiscsak az idő fogja eldönteni. A zsűri csak javaslatot tett. Dobogós lett például a ping-pongasztal-ajtó, ami zseniálisan néz ki, igen praktikusnak tűnik, de hát mekkora ping-pong asztal lesz egy lehajtható ajtóból? Kicsi. És, akkor még az ajtófélfa által ellehetetlenített csuszákról nem is beszéltünk.

 

A pályázat győztesének kihirdetett terv az USA-ból érkezett, Dominic Morentől, aki a „Zenélő ajtót” tervezte. Az ötlet alapjául egy ősi afrikai fa-ütős hangszer szolgált, mely különböző vastagságú és hosszúságú fadarabokkal különböző hangmagasságokat szólaltat meg. Ennek a hangszernek az átdolgozását ültette át ajtóba az amerikai tervező, hogy a kopogás ne legyen többé olyan személytelen. Így személyre szabott dallamokat, vagy dallamtalan kakofóniát - ebből is kiderül valami rólunk - tudunk lekopogni az ajtón, ahová be szeretnénk jutni. Az FBI-nak sem kell többé kiordítani a tüdejét, hogy „Kinyitni! FBI”, elég, ha lekopogják mondjuk az X-akták főcímzenéjét.

  


 

Cikk forrása