A lakás Passebon második rezidenciája, amely egy 1826-ban épült ötemeletes ingatlanban található. A kereskedő egyébként a közeli Palais-Royalban lakik élettársával, a neves belsőépítésszel Jacques Grange-zsal. Az üzletember elárulja, hogy szereti az önálló otthon biztosította függetlenséget, nem mintha olyan magányos benyomást keltene: kliensei között megfordulnak olyan neves személyek mint Christian Louboutin divattervező, Coco Brandolini stylist és Caroline monacói hercegnő.
Bútorok színes egyvelege tölti meg a nappalit:
a kép előterében látható székeket Jean-Michel Frank tervezte a 1930-as években,
az íróasztal a 17. századi,
a háttében a faliszőnyeget Edward Burne-Jones tervezte az 1880-as években;
az abaka padlóburkolat pedig a Beauvais Carpets terméke.
A nappaliban 1910-es évekbeli Paul Poiret székek vesznek körül egy vintázs Jean-Michel Frank asztalt.
A tollas alak a csendes-óceáni melanéz Vanuatu (régebbi nevén: Új-Hebridák) szigetéről való.
Pierre Passebon egy 16. századi olasz kémény mellett; a kerámiapadló 17. századi francia eredetű.
Egy nagy 1924-es Paul Landowski szobor néz át egy századközepi Carlo Mollino karosszék felett;
a falikép José María Sert "La Reina de Saba" című alkotása, amely ugyancsak 1924-ből való.
Egy 1899-es Jean-Émile Laboureur spanyolfal függ egy
egyéni megrendelésre készült kanapé felett az egyik hálószobában;
az asztalt Claude Lalanne tervezte, az antik vázát pedig André Metthey.
Az öltözőszobában egy gipszből készült neoklasszícista női alak áll egy 19. századbeli tükör előtt,
amely korábban Madeleine Castaing világhíres francia régiségkereskedő és belsőépítészé volt;
az ő tulajdonában voltak ezen kívül még a drótszékek is.
A Directoire-stílusú szekrényeket Chelsea Editions textil fedi.
Gino Marotta 1968-as "Amore Mio" című alkotása lóg a falon
Mattia Bonetti 2004-es "Abyss" fantázianevű asztala mögött;
a vintázs székeket Franco Campo és Carlo Graffi tervezte.