Tizenegy kortárs formatervező járult hozzá a Roppongi Hills utcaképének megtervezéséhez: Shigeru Uchida, Jasper Morrison, Jürgen Bey, Tokujin Yoshioka, Toyo Ito, Andrea Branzi, Katsuhiko Hibino, Ettore Sottsass, Thomas Sandell, Ron Arad és Karim Rashid. Munkáik a stílusok vad ötvözetét képezik, szándékosan sokkolók, interaktívak, ugyanakkor gondoskodnak a látogatók megfelelő kényelméről. A sűrűn beépített városrészben a váratlanul előbukkanó utcai padok félig tárgy, félig szobor minőségben vannak elhelyezve. Minden részlet reális, tudatos, megszokott, monoton… és egyszerre csak „elered” egy piros szalag, vagy felcsillan a napsütésben egy darab sárga jég.     

 

De hogyan is néznek ki ezek a tudatfelrázó, figyelemfelkeltő tokiói padok?

 

Jurgen Bey, a holland Droog Design régi embere az utóbbi időben a falhoz „nőtt” bútorok gondolatáért lelkesedik. Az első ilyen trükköt a londoni „Sketch” klub enteriőrjében adta be a közönségnek, most ugyanolyanokat készített, csakhogy ebben az esetben az utcára. Karim Rashid közszemlére tette a rózsaszín bútorok iránti vonzódását: „A pad számomra érzéki, romantikus, kényelmes, azonban mindenféle nosztalgia nélkül.” Ron Arad pompás kettős hurkot agyalt ki, míg Andrea Branzi ironikusan közeledett az utcai élethez: alkotását egy üveg nélküli kirakatban helyezte el. Bármelyik járókelő a lámpa alatti heverőre ülve, egyszerre keretbe kerül, és ő maga válik a szemlélet tárgyává. Katsuhiko Hibino padjain ülni, heverni, napozni egyaránt lehet. Ettore Sottsass egyszerű, dísztelen falakkal vette körül a padjait, így elhatárolva azokat a külvilágtól. Thomas Sandell a hely szelleméhez igazodva úgy gondolta, valami hagyományosnak kell lennie az alkotásaiban. Ezért padjai a japánkertek egyszerű köveiből állnak össze. Toyo Ito ülőfelülete többrétegű fából készült, faragott körökkel, amelyek a megelőző évi Milánói Bútorszalonon is részt vettek.