Az olasz divattervező és üzletember számára Hongkong ugródeszka volt egész Kína felé. Armani eddigi összes enteriőrjét a hírneves Claudio Silvestrin tervezte; koncepciója a márka szellemét támogatta: nyugodt terek, drága, természetes anyagok, minden végtelenül szolid és tekintélyes. A hongkongi üzlet esetében Silvestrin az első emeleti ruhaboltot, illetve a második emeleten levő kiegészítők boltját tervezte, minden egyéb Massimiliano és Doriana Fuksas munkája volt. Az alkotás egyértelműen elutasítja a hagyományos formalista építészet megnyilvánulásait, sokkal inkább az „üres térre” összpontosít.


 

Armani nem pusztán népszerű és dinamikus építészeket választott ehhez a munkához, hanem olyanokat, akik mindig új, ragyogó ötletekkel állnak elő. A dupla hajlított üveg, amelybe az építészek absztrakt mintákat metszettek, három különböző helyszínt választ el egymástól: egy belső, egy külső és egy köztes teret. Világítástechnikailag pedig úgy oldották meg a problémát, hogy a beavatatlan szemlélő számára úgy tűnik, mintha a hullámzó üvegfal maga lenne a fényforrás. Produkciójuk minden tekintetben rendkívül csábító kontextusba helyezi a „kalandkeresés élményét”.

 

Miből merítettek ihletet? A kopár terekből és a bolt belsejében hömpölygő emberáradatból. A TÁRGY keresése indult ember mozgásának kiszámíthatatlan útvonalai hozták izgalomba őket. És pontosan ez keltette életre a gigantikus, üvegszálból készült „vörös szalagot”. Ezen kívül Hongkongban a városi környezet kevésbé hasonlít az európaira: minden nagyon képlékeny és jól megvilágított. Az enteriőr arculata részben „összeolvad” a városéval: a többszintes üzlet lépcsőháza két roszdamentes acél lépcsősorból áll, amelyet üvegpanelekkel vettek körbe és fedtek le, így azt a hatást érték el, mintha egy átlátszó üvegcsőben közlekednének a vásárlók. Ezen a részen lehet megközelíteni egyébként az Emporio Shop-ot, a kávézót és a három márkaboltot (könyvesbolt, virágüzlet és kozmetikai cikkek boltja). Ez a jelleg a különböző színű, fényáteresztő falakkal kialakított étteremben is érvényesül, hogy a különböző napszakokban különböző hangulatot lehessen teremteni.

 

Egészében véve Armani úgy érezte, hogy ezek a tehetséges építészek ugyanolyan könnyedén „öltöztették” fel az enteriőrt, ahogyan ő maga öltözteti fel modelljeit.