A fali WC-knek pedig több előnyük is van a porcelántartályos (monoblokkos) vagy a ma már elavultnak számító, felső műanyagtartályos álló WC-kkel szemben. A legfőbb a könnyű tisztíthatóság: a tartály eltűnik a falban, a burkolat mögött, így legfeljebb a nyomólapot kell letörölni. Könnyebb magát a WC-kagylót is takarítani, mivel nincs lábrésze, amire rálépnek, belerúgnak, a hajlataiban megül a mocsok, és jóval egyszerűbb a padló tisztántartása is, mivel egyszerűen be lehet tolni a felmosómopot a falon függő WC alá, nem kell a WC lábat kerülgetni a ronggyal. És most nézzük a fali WC-kről keringő hiedelmeket!
„Félek, hogy leszakadhat, nem elég stabil!” Teljesen alaptalan félelem – a WC-t ugyanis egy rendkívül stabil, a tartállyal együtt a falba épített acélkeret tartja, ami 250 kg-ot is könnyen elbír.
„Ha elromlik az öblítőmechanika, falat kell bontani.” Nem igaz. Azért olyan nagyok az öblítőgombok, mert ezek takarják a szerelőnyílást, amin keresztül akár az egész szerelvényt gyorsan és egyszerűen ki lehet cserélni. Ráadásul ezeknek a tartályoknak a kialakítása eleve igényesebb szokott lenni a műanyag tartályokénál, így meghibásodni is ritkábban szoktak.
„Panelban lakom, a vékony vasbeton falba nem lehet berakni a tartályt, és a hely is kevés.” Ez igaz – viszont a fel elé lehet építeni egy úgynevezett parapetfalat, és ebbe kerülhet a tartály. Ez mintegy tizenhárom-tizenöt centimétert elvesz a térbél, viszont egy fali WC hossza ötvenhat (a kompakt modelleké csak 48-49!) centiméter, ami még a parapetfal mélységével együtt is legfeljebb annyi, mint a monoblokkos WC hetven centiméteres teljes hossza. |