A hónap lakása: Minimál plusz

Otthon Magazin
A hónap lakása: Minimál plusz


A minimál: a forma, a tiszta, geometrikus szerkezetek, a hangsúlyos horizontális osztások, a wenge-bézs színpár – a visszavonulás. A plusz: a különleges, izgalmas anyaghasználat, néhány merész, telített színárnyalat és egy csipetnyi pompa – az előrenyomulás.



 
NAPPALI-KONYHA: Széles átadóablak köti össze a konyhát az étkezővel, ebbe építették a szagelszívót is.
Alsó párkánya – az előtte álló, fémlábas, fonott bárszékekkel – reggelizőpultként is szolgálhat. A kényelmes bőrkanapét
bársony- és selyempárnák teszik különlegessé, látványát a padlizsán fal emeli ki.
 
Megunták az emberek a minimált – sommázza véleményét Müller Mónika lakberendező. Ez persze első hallásra szentségtörésnek tűnik, hisz a ma designerei, enteriőrtervezői kivétel nélkül ezen a több mint két évtizeden át uralkodó irányzaton nőttek fel. „A kevesebb több” jelszavát kimondó Peter Maly és tervezőtársai ugyanis a nyolcvanas évek Nyugat-Európájában teremtették meg ezt az elvonatkoztatott, a távol-keleti zen filo­zófiából is ihletődő stílust. A végletekig leegyszerűsített mértani formavilág, a horizontális vonalvezetés, a wenge-bézs színpár aztán a Nyugat trenddiktáló cégeinek termékein keresztül meghódította a világot, s visszakerülvén a japán piac vonzáskörébe is, valójában körbejárta a Földet. Kiürült volna mára? Nem, nem hiszem, hogy erről van szó. Az értékei nyilvánvalóan megmaradtak, hatása tovább él. Ám – mint ahogyan a művészetek történetében az egymást váltó, de elődeikben gyökerező irányzatok sokszor éppen saját forrásuk ellentétjeként jelennek meg – úgy épül rá most a minimál végtelen egyszerűségére az extravagancia, a visszafogottságra a pompa.
 
 
HÁLÓSZOBA: Bézs, padlizsán, kávé-, kakaó- és csokoládébarna, barokkos textilminta,
prémszerű takaró, lakkbőr párna, aranyozott képkeret és minimál vonalvezetés – íme az eklektika pompája és harmóniája
 
Ennek a vadonatúj, izgalmas trendnek kitűnő művelője Müller Mónika, aki remekbe szabott minimál és art deco stílusú tervei után – lapukban is bemutatott munkáival – már évekkel ezelőtt elindult ebbe az irányba. Amelyet kiteljesíteni – úgy érzem – igazán ezúttal, ebben a lakásban tudott. Megtalálta ugyanis hozzá a legfontosabb előfeltételt, magát a megrendelőt, aki éppen erre vágyik, aki nyitott az újra, bízik a tervezőben, és valljuk be, a szükséges anyagi hátteret is tudja biztosítani.
 
 
ELŐTÉR: Fekete, modern vonalvezetésű előszobabútorok mellett két, ezüst blondelkeretbe foglalt tükör és
egy megvilágított falfülkébe helyezett, külföldi útról hozott dísztárgy kelt izgalmas hangulatot
 
– Arról is szó van itt – mondja Mónika –, hogy a magyar emberek habitusához nemigen alkalmazkodik az igazi minimál távolságtartása, visszafogottsága. Ráadásul egy tökéletesen tiszta stílus bizonyos szigorú életformát is megkövetel. A tiszta minimált már néhány szem előtt hagyott, nem oda illő használati eszköz vagy ruhadarab, egy-egy nem éppen oda való ajándéktárgy is felboríthatja. Ezzel szemben egy eklektikusabb környezet jó alap lehet az évek során változó ízlés kibontakoztatására is. Szerintem a kényelemszeretet és a jó értelemben vett pompakedvelés hívta életre a minimálban a mára jellemző, valójában trenddiktáló változásokat. Megrendelőim nagy társadalmi életet élő emberek, akiknek fontos volt a reprezentáció, a vendéglátás lehetősége, de a családi élet nyugalma is elsődleges szempont kellett legyen. A kétszintes házban ezeket a funkció­kat remekül el lehetett különíteni.
 
 
NAPPALI-ÉTKEZŐ: A visszafogott vonalú kandallónak csak a panorámás tűztere érvényesül. Mellette az a kőpanel ­falborítás látható,
mely a ház külsején is megjelenik. A belga ülőbútorokat a Müller Mónika Enteriőr forgalmazza egyedi kárpitozással.
Egybefüggővé teszi a teret a Trópusi Fa Stúdióból származó, gyönyörű merbau padlóburkolat is.
 
A földszinten zajlik az élet, itt vannak a ven­dégszobák és a nappali terek. Az emelet az intim, családi szféra, itt található a szülői háló, a gyerekszoba, a fürdő és a dol­gozó. A különböző funkciók helye tulajdonképpen alig változott a ház felújítása során. A nagy átalakítást a három esztendővel ezelőtt mediterrán hangulatban kialakított terek stílusváltása jelentette, mely komoly belsőépítészeti munkálatokat igényelt. Ezért építész tervezőt is bevontak a munkába, Nagy Attila, a Negyedik Csoport Építész Stúdió munkatársának személyében.
 
 
FÜRDŐSZOBA: A gipszkartonnal borított tetőszerkezet alatt szokatlan módon az ablakokba állították a tükröket,
ám mobil megoldással, hogy az ablaktisztítás ne okozzon gondot. A lakberendező által tervezett mosdóállvány
kétszer késelt fafurnér borításának köszönheti különleges felületét.
 
Kicserélték a nyílászárókat, a burkolatokat, gipszkartonnal eltakarták a látszó tetőszerkezetet. A fölszinti lakótér közepéről áthelyezték és formailag teljesen megváltoztatták a kan­dallót, a kisgyerek miatt pedig megszüntették az étkező és nappali közti szinteltolást is. Mindezek teljes stílusváltást eredményeztek: mediterránból minimál belső tereket teremtettek. Ezt öltöztették fel azután különleges színekkel és anyagokkal, csillogóvá, extrává, valóban káprázatossá téve az egész lakást. Az egyik fal – mindkét szintet átfogó magasságban – markáns padlizsánszínt kapott, s így igazán feltűnő látványelem lett a minimálra jellemző sötét-világos kontrasztjára épülő fal- és padlóburkolatok között. Egy másik falszakaszt natúr színű kőpanel borít – az egységesség jegyében, hisz ugyanez a burkolat a ház külső homlokzatán és a kerítésen is megjelenik.
 
 
KONYHA: Jellegzetesen horizontális osztású a konyhabeépítés a fiókok, szekrények fémfogantyúinak köszönhetően.
A tágas, világos tér lehetővé teszi a sötét bútorozást és a mélybarna padlóburkolatot.
 
A bútorokat, lámpákat, textileket és kiegészítőket mind a Müller Mónika Ente­riőrben válogatták, vagy maga a lakberendező tervezte és asztaloscsapatával gyárttatta le. A mértani vonalvezetésű nappali ülőgarnitúra kárpitozása bőr-bársony kombinációjú, törtfehér és arany színekben – szokatlan, nem igaz? A tömörfából egyedi terv szerint készült, kisebb tárolóbútorok frontján színes lakkbőr jelenik meg vörösben, csokoládébarnában – amilyen merész, olyan elegáns. A nappali közepét borító, kerek szőnyeg finom színkavalkád: fekete, homokszürke, kék és fehér, motívuma a retróra hajaz – ez így leírva már sok is, ugye? Akkor tessék most hozzáképzelni egy-két barokkos pompájú elemet, majd végignézni újra a képeket: miként simul harmóniába az egész úgy, hogy valami izgalmas, fűszeres extravagancia is belengi...
 
 
GALÉRIA ÉS FÜRDŐSZOBA: Ide érkezik a felső szintre vezető lépcső. Az egyedi tervezésű, bükkszínű tárolószekrényke ajtajait vörös színű,
krokodilnyomatú lakkbőr borítja. A fürdőben wengebetétet applikáltak a hidegburkolatba, egy melegpadló
ugyanis kellemesebb érzés a mosdó előtt hosszabb ideig álldogáló számára.
 
 

Cikk forrása



Szólj hozzá!
  Névtelen hozzászólás
Nicknév:
Jelszó:
  Emlékezz rám ezen a számítógépen

Cikk címe:
Küldj el minden hozzászólásomra írt választ emailben
Küldj el minden erre a cikkre érkező új hozzászólást emailben