Zen és forma  
Természetesen a kortárs japán formatervezés kialakulásának hátterében is a tárgyak és épített terek világára kivetülő zen filozófia áll. Pontosan úgy sűríti magában egy-egy tipikusan japánnak nevezhető használati tárgy, design megoldás a zent, ahogyan a haiku műfajában sűrűsödik a nyelv, a gésa személyében a művészet és szex, a kalligráfiában a festészet, vagy a sushiban a keleti gasztronómia. Ugyanis bár a felsoroltak majd mindegyikének a gyökerei megtalálhatóak az ősi indiai és kínai kultúrában, a rend, a fegyelem és a harmónia eszményítése teszi mindezeket összetéveszthetetlenül japánná.
 
 
Kenji Ekuan klasszikus szószosüvege, 1960                                Makio Hasuike: Tonda jégkrémfagyasztó
 


Még pontosabb képet kapunk a mai japán társadalom, tárgykultúra és életmód eredőiről, ha pillanatokra lelki szemeink elé idézünk egy karesansuit, azaz egy japán sziklakertet. Az abban uralkodó és a természet szépségéből fakadó harmónia még akkor is csodálatos ugyanis, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a kert összes alakzatát emberkéz mixelte össze, vagyis az valódi természeti környezethez képest igencsak művi, megcsinált. Egy idézet csupán.

Makio Hasuike: Puzzle ülőbútor                                                                 Makio Hasuike: Nido ülőbútor

A zen mellett a tárgyak világára vonatkozó másik meghatározó körülmény a helyhiány. Japán szigetország ugyanis, ami a Távol-Kelet más országaihoz hasonlatos módon vált igen korán túlnépesedetté, illetve természeti energiaforrásai, ásványai is régen kimerültek. A társadalom belső szabályrendszere ezért a zsúfoltságból adódó óhatatlan feszültséget igen magas fokú szervezettséggel, kollektív gondolkodással, illetve szertartásos szerénységgel, udvariassággal és kiegyensúlyozottsággal orvosolta. Ma már azonban, a tömeg-, és popkultúra korában éppen annyi alternatíva, lázadó, vagy számunkra furcsa megnyilvánulás létezik össztársadalmi szinten is Japánban, mint amennyi viselkedési norma.
 
Shin és Tomoko Azumi: Hóember só- és borsszóró                Shin és Tomoko Azumi: Nagy karosszék

Mint sokhelyütt a világban, itt is a második világháborúhoz köthető nagyfokú iparosítás és modernizáció, illetve az azt követő újjáépítés eredményezte a design felfutását. Míg másutt azonban ez együtt járt a tervező egyéniségek megjelenésével, addig Japánban sokáig ez is az iparvállatok kollektív sikerének volt a része. A korai időszakban egyedül Kenji Ekuan vált híressé, aki 1957-ben megalapított formatervező stúdiójával, illetve az ő általa alapított szakmai szervezetek létrehozásával vállalt oroszlánrészt a japán design megalapozásában. Mivel a helyhiány miatt a szigetország lakásainak bútorzata igen puritán, lakásfelszerelési tárgyaik száma igen korlátozott, ezért a japán tervezők elsősorban ipari formatervezőként, és nem bútortervezőként jeleskedtek. Az ipar élén természetesen az elektrotechnikai és a járműgyártás állt.
A nagy ugrás  
Mindazonáltal ennek a korszaknak köszönhető egy sajátos japán tervezési stílus megjelenése is, aminek a hátterében leginkább a Sony vezetői által képviselt szemléletmód állt, amiben a designon keresztül egészséges kapcsolat alakult ki a fejlett technika és a marketing között. Minden a tranzisztorok terjedésével, azaz a miniatürizálás lehetőségével függött össze. Ennek révén ugyanis a háború után másolt amerikai formai mintáktól el lehetett szakadni. Létrejött a hordozható, miniatürizált készülékek sora, amelyek a japán minimalizmus és a német racionalizmus sajátos formai jegyeit mutatták és hatékonyságot, megbízhatóságot, szépséget és modernséget sugároztak. Ennek egyik legszebb, forradalmi példája az 1979-ben piacra dobott Sony walkman volt.

Tokujin Yoshioka: Pane fotel

A robbanásszerű fejlődés, ami egyébként az építészetre is kihatotta, a japán tervezőket kiváló helyzetbe hozták. Ma már a japán formatervezési tanács zsűrijének jóváhagyása nélkül egyetlen termék sem kerülhet exportra, tehát minden vállalat foglalkoztat formatervezőt. Így a nyugati világ design iskolái szinte dugig vannak japán designer hallgatókkal, hiszen hazatérve kiváló lehetőségek állnak előttük. Ám Makio Hasuike Milánóban, míg az Azumi házaspár Londonban csinált karriert és nemzetközi szupersztár lett néhány progresszív divattervező, például Yohi Yamamoto, vagy az A-Poc program kidolgozásába nyugati bútortervezőket is bevonó Issey Miyake.

A fejlődés következtében az ipari formatervezés dominanciája is csökkent.
Shigeru Uchida már lakberendezési tárgyakkal és bútorokkal is sikert ért el, míg a Naoto Fukasawa a Supernormal programsorozattal odáig jutott, hogy Zaha Hadid mellett idén ő rendezhette be a kölni szakvásár Ideal House-át. Fukasawa napjaink hatásvadász nyugati designjával szemben egyfajta újracionalizmus híve. Az ő művészeti irányítása alatt vált a Muji divat és design cégből az IKEA egyetlen számbajöhető kihívójává, már ami nem a méretet, hanem a lényeget illeti.
 
  
 
Shigeru Uhcida (Studio 80): Tokyo Park Tower, 2001. A képek forrása: www.studio80.co.jp


A design ma olyan divatos Japánban, hogy a londoni mellett a tokiói 100% Design kiállítás vált a tervezői progresszió egyik legfontosabb fórumává. Tavaly a Milánói Szalon egyik legszebb és legforradalmibb technológiai tartalmú ülőbútorát az igen fiatal tervező, Tokujin Yoshioka jegyezte. Egyfajta sütési eljárással merevített, habosított műanyagból tervezett Pane (kenyér) széke hihetetlenül elegáns, tiszta és természet ihlette látványt nyújt.

A szöveg nyomtatásban megjelent az
ELLE Dekor magazinban